Hírek : Elhunyt Mathesz Imre |
Elhunyt Mathesz Imre
2010.12.08. 12:01
Életének 73. évében, autóbalesetben elhunyt Mathesz Imre, a Bp. Vasas volt 12-szeres válogatott labdarúgója, a Kaposvári Rákóczi futballcsapatának egykori vezetőedzője. 2010. december 6-án autójával Szentgáloskér irányából tartott Somogygeszti felé, amikor Mernye belterületén, a 67-es főút kereszteződésében eddig ismeretlen okokból nem adta meg az elsőbbséget egy Kaposvár felől érkező kamionnak, amely belerohant az autójába. A helyszínen életét vesztette.
Mathesz Imre Budapesten született 1937. március 15-én. 12 évesen a Ferencváros (akkor ÉDOSZ) kölyökcsapatában kezdte a labdarúgást, majd hamarosan a Törökőri Vasas érintésével későbbi sikereinek színhelyére, Angyalföldre került. A Vasasnál szépen fejlődött, és már tagja volt a nagycsapat keretének is, amikor kitört a forradalom, így – mindössze 19 évesen – Bécsbe szökött, és az Austria Wien csapatánál játszott, amíg idehaza elültek a kedélyek. Hazatérése után természetesen újra piros-kékbe öltözött, és tevékeny részese volt az angyalföldi klub története legnagyobb sikereinek: négy bajnoki címet (1961, 1962, 1965, 1966) és két Közép-Európai Kupát (1962, 1965) nyert, valamint a BEK negyeddöntőjéig jutott a Vasassal (1968). A klubsikerek mellett a címeres mezt is magára húzhatta, a különböző ifjúsági-, utánpótlás-, olimpiai-, Budapest- és B-válogatottak mellett 12 alkalommal a nagyválogatottban is szerephez jutott. Első mérkőzését 1964. október 25-én játszotta a Népstadionban, a Jugoszlávia elleni 2:1-es győzelem alkalmával, legemlékezetesebb fellépése azonban minden bizonnyal az 1966-os világbajnoksághoz, azon belül is a brazilok elleni 3:1-es, világraszóló győzelemhez köthető. 1969-ig szolgálta anyaegyesületét, a Vasast, végül 1970-ben Diósgyőrben hagyta abba az aktív labdarúgást.
Edzői pályája is a vasgyáriaknál indult, pályafutása befejeztével két évig ült a DVTK kispadján, és mindkét szezonban az NB I. 12. helyét szerezte meg csapatával, majd fél évig irányította az NB I-ből frissen kiesett Egri Dózsa együttesét. Az áttörést az 1973-as év hozta meg a számára, amikor a szezon felénél vette át az 5 győzelemmel, 4 döntetlennel és 6 vereséggel mindössze a harmadosztály 10. helyén szerénykedő – egy évvel korábban még a negyedik vonalban sínylődő – Kaposvári Rákóczi csapatát Váradi Lajostól. Bár Kaposváron ezt még senki sem sejthette, Mathesz Imre érkezése egy új időszámítás kezdetét jelentette a Rákóczinál. A szezon második felében a csapat sorra nyerte a mérkőzéseit, 8 győzelem és 3 döntetlen mellett mindössze 2 vereséget szenvedett, és egészen a 4. helyig kapaszkodott fel a táblázaton, legyőzve többek között mind a három előtte végző együttest is. És innen már nem volt megállás. A következő szezonban a Rákóczi lendületből megnyerte előbb a harmadosztályú, majd egy forduló híján a másodosztályú bajnokságot is. Bár itt végül oroszlányi vereségével a második helyre szorult a SZEOL mögött, így is elérte a hőn áhított célt: az NB I-et. És milyen a sors: a Rákóczi történetének első NB I-es mérkőzésén a cukorgyári gödörben, 22000 néző előtt az ellenfél természetesen nem is lehetett más, mint a Vasas, a vendégek edzője pedig a jól ismert egykori mester, Illovszky Rudolf. Az eredmény Burcsa Győző két góljával 2:0! Az első nagyszerű győzelmet sajnos már csak további öt követte, de a bentmaradás így is sikerült, sőt, a Magyar Népköztársasági Kupában soha nem látott sikert ért el a csapat: a Haladás és a Békéscsaba búcsúztatásával egészen az elődöntőig menetelt. A legjobb négy között a Ferencváros volt az ellenfél, és az első mérkőzésen Kaposváron tovább folytatódhatott az álom: a Rákóczi meglepetésre 2:0 arányban győzött. A visszavágón azonban elpártolt a szerencse a somogyiaktól, 5:2-es vereség lett a vége. Mindössze egy gólon múlott a csoda, de ez is nagyon szép siker volt. A következő szezonban hasonló teljesítményt nyújtott a csapat, de megszerezte a 14. helyet, amellyel meghosszabbította élvonalbeli tagságát. A Rákóczi tehát a harmadik szezonját kezdhette az NB I-ben, de sajnos már nem Mathesz Imrével. Az ő szerződése ugyanis lejárt, és 1977 nyarán távozott Kaposvárról, a Rákóczi pedig az új edzővel, Németh Lajossal egy év múlva búcsúzott az élvonaltól… Mathesz Imre 145 mérkőzésen ült a Rákóczi kispadján, ebből 63 győzelem mellett a csapat 35 döntetlent ért el és 47-szer szenvedett vereséget.
A Rákóczival elért sikerek után hosszabb-rövidebb ideig dolgozott Tatán a Honvéd Rákóczi SE-nél (NB III), a Siófoki Bányásznál (NB III), a Soproni SE-nél (NB II), a Mohács-Véménd csapatánál (NB II, NB III), Hódmezővásárhelyen a Hódgép-Metripondnál (NB II), majd Boglárlellén (megyei I.), végül egykori sikerei helyszínén, a Kaposvári Rákóczinál volt utoljára vezetőedző az 1991/92-es szezonban. A történelem megismételte önmagát, irányítása alatt a csapat rögtön megnyerte az NB III Dráva csoportját, és három év után visszajutott az NB II-be. A szezon végén szerződése lejárt, így távozott, ezután még rövid ideig a Vasas ifjúsági együttesének edzője, majd a felnőtt csapat pályaedzője volt.
Távozásával egy legendával lett szegényebb a Rákóczi-család. A mai fiatal kaposvári szurkológeneráció az ő csapatának a legendáján nőtt fel, az idősebbek pedig a lelátóról, testközelből élhették át az addig soha nem látott sikereket. A „Mathesz-korszak” azonban, ahogy azt az időszakot mindenki ismeri, ennél is nagyobb jelentőségű a klub életében. Az ő keze alatt nevelkedő, dolgozó játékosokból lett kiváló edzők – a teljesség igénye nélkül többek között Bőzsöny János, Petrók Viktor, Márton József és Konrád László – nevelték és nevelik mind a mai napig a Kaposvári Rákóczi országszerte ismert és elismert utánpótlását, és az ő játékosaik adták a gerincét annak a csapatnak is, amely 17 évnyi másod-, olykor harmadosztályú szereplés után újra a legmagasabb osztályba jutott, és jelenleg minden eddigi sikerét felülmúlva nemzetközi kupaindulást érő helyen várhatja a tavaszi folytatást.
Sajnos ezt Mathesz Imre már nem láthatja. Ő, aki az elmúlt 37 évben mindig itthon érezhette magát Somogyban, ezúttal végleg hazatért…
Emléke örökké él a szívünkben.
|